Hajrá!

2006-11-19T11:41:00.002-08:00

Hogy kell megfogni egy figura lényegét?

Igazat megvallva nem tudom pontosan, csak arról tudok mesélni, hogy én hogyan fogok hozzá, illetve mi is az én saját véleményem erről. (dehát így szokott ez lenni a blogoknál.:))
Előszöris analógpontokat, kapcsolódási pontokat kell keresni. Ha ez megvan, szuper. De mi van akkor, ha nincs vagy nem sikerül a játszónak megtalálni? Ez van most épp velem is. Ki kell találni, végig kell gondolni a karakter lényegét. A tulajdonságait, érzéseit, a teljes valóját. Hiszen belőle kell reagálni. Akció-reakció. Ez a lényeg. S ahoz, hogy a reakció tökéletes legyen, mindennek stimmelni kell, kezdve az akcióval. Empatikusnak, beleérzőképesnek kell lenni. Az is egy lényeges kérdés, hogy átélni, együttélni a karakterrel vagy eljátszani.
Jerzy Grotowski szerint:
"Lépésről lépésre haladjanak, de hamisság nélkül, anélkül, hogy
akciókat utánoznának,
viszont mindig egész személyiségükkel, egész testükkel. Eredményül
egy nap azt veszik
észre, hogy a testük totális reakcióba lépett, azaz majdnem
megsemmisült, nem létezik
többé. Nem áll ellen többé. Impulzusaik szabadok."
Ez persze nagyon kis része annak, amit ezzel kapcsolatban mondott, akit részletessebben érdekel, íme: http://www.literatura.hu/szinhaz/jerzy_grotowski.htm.
Tudom, hogy képes vagyok rá, nem véletlenül kaptam. Időre van szükségem. Megerősítés kéne, bár igazság szerint nem is tudom, miért. Pillanatnyi gondok. Csak magamban kell hinnem, a többi majd jön magától.
Nah, most ennyi bíztatás után, megyek és foglalkozom, kicsit Jeanne d'Arckal.

2006-11-19T11:41:00.001-08:00

- Nos, leányom, hozott-e az éj világot lelkedbe? Fényesen ragyog-e szellemedre az Úr?

- Ó, atyám, kegyes óhajtál lenni hozzám, így részesültem a legnagyobb kegyetlenségben. Te nem tudod, mily iszonyat lakik az utolsó éjszaka sötétjében. Te nem érted, a végső imák hogy égnek hitünkhöz méltatlan, jelentés nélküli mormolássá a várakozás és vágyakozás tüzében. Nem tudsz semmit. Pap vagy. Ítélsz. Tedd meg hát végre! Végzed bűnös munkádat! Élj boldogul a földön, a túlvilágon úgysem találkozunk.

- A máglya kész. Fáklyát, fáklyát elő!

2006-11-19T11:40:00.003-08:00

A mozgó tárgy sérthető, a mozgás sérthetetlen; az élet dolgai sérthetők, az élet sérthetetlen. Külön-külön ismerd fel magadban azt, ami mozgó és élet-dolga: mindaz ideiglenes részed; s azt, ami mozgás és az élet maga: mindaz végleges egészed.
(Weöres Sándor)

2006-11-19T11:40:00.001-08:00

Az igazságról

A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól.

Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

(Weöres Sándor)

2006-11-19T11:39:00.000-08:00

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

(Weöres Sándor)

2006-11-19T11:38:00.002-08:00

Mint páran talán tudjátok, szeretem figyelni az embereket... Tegnap este, mikor hazafelé tartottam mi kis fővárosunkból, kiváló lehetőségem nyílt erre. Intercityvel jöttem, tehát aránylag csend volt, s nem olyan sok ember. Velem szemben egy nagyon szimpatikus, 25-30 év körüli nő. Népszabadságot olvasott, hihetetlen érdeklődéssel. Jó volt nézni, hogy még 1,5-2 órával később is ugyan azzal a hévvel olvasta a gazdasági híreket. A másik oldalon, egy egyetemista fiú. Zenét hallgatott, meg olvasott egy könyvet. Véleményem szerint vmi horrorszerű lehetett, mert annyira erősen koncentrált, aztán meg majd kigubbadtak a szemei, aztán megijedt, aztán ismét figyelt, aztán ésígytovább. Végül megunta, s aludt. Lehet, hogy mégsem volt annyira jó olvasmány. A legizgalmasabb ésvagy legijesztőbb figura srégen szemben ült velem. Igazi magolós egyetesmsita. Vagy a vonatoktól irtózott vagy a bezártságtól, mindenesetre valami komoly baja volt szegénynek. Kb 5 percig bírt egyhelyben ülni. Utána felállt, s az asztalnál, mert ő szerencsésen olyan helyet kapott, ácsorgott, rakosgatta a papírjait. Végül ezt is megunta vagy mittudomén, s elkezdett a vagonban fel-alá járkáni, ajtótól ajtóig... A kezeit hátul összefonta, illetve egy olyan kör alakú gumi izé, amit asszem erősítésre és idegesség levezetésére használnak, volt a kezében, s nyomogatta. Megfordult a fejemben, hogy mindjárt nekiesik az egyik utas torkának. S egyre torzabb lett a feje az idő előrehaladtával, fintorokat vágott, ilyesmi. ...Végül hálistennek megérkezünk Dombóvárra, Pécsig ki tudja, mi történt a vonaton. Dezsőbácsi, ez a színház! (A többit pedig majd mindenki önállóan utánagondolhatja.)

2006-11-19T11:38:00.001-08:00

Pozitív hozzáállás. Fegylem. Alázat. Tisztelet. A legeslegfontosabb a hit, önmagadban kell hinned, nem szabad azt várni, hogy mások megerősítsenek, egyedül vagy, teljesen egyedül. Engem olyan ember ért leginkább, akit talán kétszer láttam, s élőben egyszer sem beszéltünk, mégis a vesémbe lát. Arra jöttem rá, hogy nem a tények a fontosak, hanem az, ahogy reagálunk rájuk. Magunkban és a külvilág felé. Nem az számít, amit mondasz, hanem az, ahogy. Személy szerint én érezni szoktam a dolgokat, nem tudni. Így is jó. Elfogadás. Tolerancia. Nagy szavak. Nem véletlenül azok. Mindenkiben más nyomot hagyunk, más-más tulajdonságaink kerülnek előtérbe. Akkor vajon melyik a valódi én? Egyik sem? Olyan képlékenyek vagyunk.

2006-11-19T11:37:00.002-08:00

2006. november 19-e van. Már csak pár hónapom van vissza és indulnak a felvételik. Nem izgulok. Bár jelenleg 4 verset tudok, azt sem kitűnően, de legalább a verslistám kész van már. Azonban még egy igazán megnyerő monológot sem találtam. :( :( :(
Pedig rengeteget olvastam, s semmi. Nincs meg az igazi 5.
Az ének meg... Van 3 dalom, meg majd választok 2 népdalt, ez nem gond. Szalagtűző után (dec.8) pedig énektanár után nézek.
Hát így állok jelenleg. Igyekszem beszámolni mindenről.

2006-11-19T11:37:00.001-08:00

Ezennel elindítom felkészülésem naplóját, online formában. Hátha valaki ötletet merít belőle vagy esetleg motivációt.